Készítő:: FVÁ Publikálva: 2010. február 25. 02:36

A géntechnológia hazai megítélése rendkívül szélsőséges. A tudósok jelentős része támogatja, és kellő biztosítékokkal engedélyezné az alkalmazást, de a közvélemény ellenérzései, félelmei igen erősek. A helyenként indulatos vita közegében különösen fontos, hogy olyan hiteles, tekintélyes, mértékadó és mértéktartó tudományos személyiségek segítsék tudásukkal az érdeklődők, érdekeltek tájékozódását, mint Venetianer Pál, az MTA Szegedi Biológiai Központjának kutatóprofesszora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

A február 23-i TudásPresszóban Fábri György beszélgetett Venetianer professzorral, a géntechnológiával kapcsolatos tudományos fejleményekről, ideológiai, gazdasági, politikai szempontokról – valamint arról, hogy tudósként hogyan látja a szakmai-társadalmi konszenzus esélyét a géntechnológia értékeinek kiaknázásában. Fábri György bevezetőjében utalt arra, hogy a GMO ellenzőinek lényegesen hatásosabb a kommunikációja s felidézte saját tapasztalatait korábbi, e témában szervezett Mindentudás Egyeteme előadásokról-klubrendezvényekről. Ezek alapján érzékeltette, hogy milyen tendenciózus fogalmazású állásfoglalások és támadások jelennek meg, ha a GMO ártalmait nem készpénznek vevő tudományos megszólalásoknak ad teret.

A „veszélyt” vállalva az est főszerplője, Venetianer professzor rövidesen megjelenő könyvére utalva mutatta be a vitahelyzetet. Elmondta, annak ellenére, hogy a géntechnológiával foglalkozó, ehhez értő tudósok döntő többsége támogatja a géntechnológi mezőgazdasági alkalmazását, a közvélemény nyomása, a társadalmi-gazdasági érdekek – és természetesen az uniós politika – miatt hazánkban teljes moratórium van érvényben. Más tudományágak, elsősorban az ökológia képviselői között a GMO ellenzőinek tábora nagyobb arányú s a politika jelenleg az ő érveiket veszi figyelembe.

A GMO magyarországi elutasítását véleménye szerint elsősorban gazdasági szempontok szülik, mivel a GMO-mentes termékek jobban eladhatóak a nemzetközi piacon, ez egyfajta extra reklámértéket jelent. A politikusok GMO-ellenes elköteleződése a professzor szerint a választók nagymértékű elutasításából adódik, hiszen a tudósok csupán nagyon kis arányát képviselik a lakosságnak, a politikusok szavazóbázisának. A közvéleményt pedig erősen befolyásolják a GMO-ellenes vélekedések, melyek azonban meglehetősen egyoldalúak és sokszor nem is teljesen megalapozottak (nem ritka, hogy már réges-régen túlhaladott és megcáfolt eredményekre hivatkoznak). Fábri György kérdésére a professzor elmondta, hogy ő abban látja a GMO-t ellenzők kommunikációs fölényét, hogy a tudósokkal ellentétben mindig egyértelműen és sarkosan fogalmaznak, és ezzel könnyedén állítják maguk mellé a sajtót és a közvéleményt egyaránt.

„A tudomány képviselői soha nem tesznek abszolút bizonyosságú megállapításokat” – mondta Venetianer Pál. Habár a tudósoktól azt várják, hogy egyértelmű bizonyítékokkal támasszák alá, a géntechnológia nem ártalmas, ezt a professzor szerint lehetetlen megtenni, hiszen azt, hogy valami nem veszélyes, képtelenség bebizonyítani: a gyaloglásról sem bizonyították még be, hogy veszélytelen. Amit a tudósok tehetnek, az az, hogy laboratóriumi és egyéb kísérletek, szakértői elemzések után kijelentik, hogy az egyes géntechnológiai eljárások esetében hány százalék a különféle ártalmak esélye, ez pedig a gyakorlatban elenyésző.

Amit azonban nem tudnak megváltoztatni, az az emberek gondolkodása: ha viszolyognak a génmódosított termékektől, az ellen a tudósok nem tudnak mit tenni.

A géntechnológia alkalmazási lehetőségei szinte korlátlanok, és laboratóriumi körülmények között már régen léteznek azok a növények, melyek megoldást jelentenének az éhező országok lakossága számára; de a fejlett országok táplálkozásában is előrelépést jelenthetne például a telítetlen zsírsavakban gazdag növények fogyasztása, melyek a megfelelő engedélyek birtokában bármikor elérhetővé válnának, és azok előnyeit a fogyasztók közvetlenül is élvezhetnék.

Venetianer Pál elmondta, hogy nem bízik a konszenzus lehetőségében GMO-ellenzők és támogatók között, hiszen már több évtizedes vitáról van szó, és egyelőre egyáltalán nem közelednek az álláspontok. Mint tudóst, természetesen frusztrálja ez az állapot, hiszen már régen nem az a kérdés, hogy a géntechnológia segítségével mi mindenre lehetnek képesek a tudósok, hanem az, hogy vajon mikor kap zöld utat ezeknek a már létező lehetőségeknek az alkalmazása.

A beszélgetés végén a közönség megfogalmazta kérdéseit, aggodalmait, amelykkel kapcsoaltban Venetianer professzor a molekuláris biológia eremdényei alapján adott választ. Markáns ellenvéleményt fogalmazott meg Ács Sándorné, agrármérnök, környezetvédelmi szakmérnök, az Élőlánc Magyarországért "ökopárt" elnökségi tagja, aki vitatta a koegzisztenciát, a veszélytelenséget és az alkalmazási tapasztalatok relevanciáját. Válaszul Venetianer Pál utalt rá, hogy rövidesen megjelenő könyvében éppen ezelet a kritikákat vette sorra.

Vissza