Tudománykommunikáció online - Agykutatás, tudomány, közélet

Tudáspresszó: Agykutatás, tudomány, közélet

Készítő:: FVÁ Publikálva: 2010. április 18. 22:56

Az április 13-i TudásPresszó vendége Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia korábbi elnöke, agykutató volt. Mint elmondta, a tudósokról alkotott korábbi sztereotípiák már a 20. század második felében megdőltek, hiszen a modern tudósok már a kommunikáció minden eszközével rendelkeznek, konferenciákra járnak, utaznak, kommunikálnak: azaz kiléptek az elefántcsonttoronyból.

Ma már a tudomány sokkal inkább „iparággá” fejlődött. Utalt arra, hogy Rotterdami Erasmus egy olyan Európát vizionált, amelynek egységes nyelve van – a latin – és a tudósok irányítják. Mint tudjuk, az egységes Európa részben megvalósult, bár nem Erasmus elképzelései alapján, hiszen – mint Vizi E. Szilveszter elmondta – felelőtlenség lenne az irányítást a tudósokra bízni.

Ugyanakkor a tudomány exponenciális fejlődésnek indult az elmúlt évtizedekben, köszönhetően annak, hogy Amerikában jelentős mértékű támogatást kaptak a tudósok, a fejlesztések. A tudományos fejlődés mögött azonban minden esetben egy fontos tényező áll: az emberi agy, amelyről mindezidáig csupán igen kevés ismerettel rendelkezik tudomány.

Az idősebb George Bush által meghirdetett agykutatás évtizede kapcsán Vizi E. Szilveszter megemlítette, hogy éppen ő maga volt az, aki a magyar kormánynak előterjesztette a csatlakozást az amerikai kezdeményezéshez.

Az akadémikus úgy véli, az agykutatás hazánkban olyan diszciplína, melyre hosszú távon lehet alapozni – többek között a magyarországi gyógyszergyártás is erre támaszkodik.

A tudós beszámolt saját kutatási területéről, a nem-szinaptikus transzmisszióról, melyet első publikálásakor a tudomány idegenkedve fogadott, mára azonban a világon az egyik legtöbbet idézett tudományos munka lett. A tudós elmondta, a támadások idején azzal vigasztalták, hogy az igazi felfedezés az, ami ellenkezik a tankönyvi anyaggal.

Vizi E. Szilveszter beszámolt arról is, hogy a társadalomtudományok fejlődése, valamint a modern képalkotó technológiák létrejötte óriási segítséget adtak az agykutatásnak. Ma már az emberi érzelmekről – melyeknek a memóriában, a tanulásban is nagy jelentősége van – lényegesen többet tudnak.

Fábri György azon kérdésére, hogy vajon a tudás rögzülése, az információáradat, a képi megjelenítések elterjedése jelent-e az agy számára úgy kihívásokat, Vizi E. Szilveszter Szentgyörgyi Albertet idézte, aki azt vallotta, hogy az emberi agy nem arra való, hogy sok „hülyeséget” tároljon, hanem arra, hogy a rendelkezésre álló adatokból intuíció segítségével valami újat hozzon létre. Ma ez az álláspont rendkívüli módon aktuális, hiszen a rengeteg tudásanyag felhasználása az agy számára új kihívásokat jelent.

Ugyanakkor kifejtette, hogy az információs társdalom lényege épp egy új típusú demokrácia kialakulásának lehetősége, hiszen a tudáshoz való hozzájutás esélye mindenki számára egyenlő. A tudósok által felfedezett eredmények felhasználása azonban erkölcsi kérdéseket is felvet, márpedig az etika nem fejlődött egyenlő arányban a tudománnyal.

A magyar tudomány esélyeit latolgatva Vizi E. Szilveszter abban látja a lehetőséget, ha az anyagi tőke oda vándorol, ahol a szellemi tőke rendelkezésre áll, ellenkező esetben hazánk Európa „bedolgozójává” válhat. Úgy véli, támogatni kell mind az alapkutatást, mind az alkalmazott kutatást, az innovációt.

Fábri György végezetül arról érdeklődött vendégénél, hogy vajon a magyar laikus közönségnek van-e igénye a tudományra. Válaszul Vizi E. Szilveszter sokatmondóan végigmutatott a TudásPresszó közönségén, akik – elmondás szerint – ahelyett, hogy otthon a televízió előtt ülnének, eljöttek erre az eseményre.

„Éhe a szónak, éhe a tudásnak, igenis benne van a magyarban!” – ezzel zárta szavait.