Tudománykommunikáció online - Mozgástanulmányok: Kincsem, Aktion, Overdose

Készítő:: FVÁ Publikálva: 2010. március 11. 22:15

A március 9-i TudásPresszóban kivételesen egy olyan téma került terítékre, mely nem áll a társadalmi viták kereszttüzében, nincsenek ellenzői, bírálói sem. A lovakról, mozgásukról; valamint a lótartással, lovassporttal kapcsolatos kérdésekről volt szó ez alkalommal. Fábri György Dr. Sótonyi Péter Tamás anatómia professzort látta vendégül. Az előadó rendkívüli népszerűségnek örvend, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy számos hallgatója vett részt ezen a beszélgetésen is.

Sótonyi professzor azt vallja, hogy aki egyszer a lovak közelébe kerül, annak egy életre szenvedélyévé válik. Ő maga is a lovaglás révén került a lovakkal először kapcsolatba. Elmondta, hogy a gyógyítással szemben az anatómia sokkal „konkrétabb” terület, ezért választotta hivatásul. A lovak boncolása, preparálása során azonban rá kellett jönnie, hogy minél többet foglalkozik ezzel, annál inkább érzi, hogy milyen keveset tud. A lovak mozgásában ugyanis a mai napig számos olyan tényező van, amelyet nem ismernek a szakemberek – például nem tudják, hogy milyen izmokat kell ahhoz tornáztatni, hogy a lovak bizonyos területeken nagyobb teljesítményt érjenek el.

A lovak anatómiájáról számos érdekességet tudhattak meg a résztvevők, például azt, hogy az újszülött csikó már néhány perccel születése után képes az anyja mellett futni, az okozza, hogy a mozgató idegeket körülvevő mielinhüvely kialakulása már a késői embrionális korban megkezdődik, így a csikó már hamar képessé válik az összerendezett mozgásra.

A ló csodálatos testfelépítéséről a nézők számos érdekességet megtudhattak Sótonyi professzor előadása és a látványos illusztrációk révén. A törzs izmok által alkotott hevedereken rugózik, tökéletes hídszerkezetet alkotva. A lovagolatlan ló súlypontja az elülső végtagokra tevődik, ám a díjlovaglás során ez hátra tolódik. A ló elülső végtagjának rugózása igen jó – szükség is van erre, hiszen egy-egy ugratás során a ló két ujjára érkezik közel 2 méter magasból, akár 650 kg súllyal (ló és lovasának összsúlya).

Mindezek függvényében természetesen a lovak rendkívül sérülékenyek, ám a sérülések többségét a nem megfelelő edzés okozza. Szerencsére ma már az állatorvos-tudomány van annyira fejlett, hogy a sérült lovakat nem kell elpusztítani, hiszen a töréseket is képesek a szakemberek megfelelően rögzíteni, gyógyítani.

A hazai lótartásról Sótonyi professzor elmondta, hogy sajnos kevesen vannak azok, akik tudatosan lovagolnak. Nem csak az elméleti tudás hiányzik, hanem a gyakorlati ismeretek is. Sótonyi professzor véleménye szerint ma nem vagyunk lovas nemzet, hiszen az I. világháború után a magyar lóállomány jelentősen lecsökkent. Ehhez hozzájárult az is, hogy a trianoni békeszerződés által elcsatolt területeken maradt az állomány jelentős része. A kommunista rezsim alatt pedig politikai kérdést csináltak a lóból: traktor vagy ló – ez volt a jelszó.

Ma igen kevés a sportló, lényegesen nagyobb a mezőgazdasági lovak száma. A lótenyésztés fellendülése nemzetgazdasági szempontból is kívánatos lenne, hiszen három ló egy munkahelyet képes teremteni. Örvendetes, hogy egyre több helyen indul be újra a lovasképzés, ám a professzor véleménye szerint még nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az oktatásra. Célszerű lenne például, ha bizonyos képzések esetében kötelezővé tennék a lovaglás minimális szintű elsajátítását, például a testnevelő tanárok, vagy az agrármérnökök esetében. Ma a magyar gyermekek kevesebb, mint 1% találkozik lóval, holott a természet közelsége iránti vágy manapság újra divatossá vált, és ebben igen nagy szerepe lehet a lónak.

Más nemzetek esetében megvalósítható volt, hogy szinte a semmiből építsék fel a lótartást, a lósportot, és magas színvonalon műveljék ezeket – példaként a professzor Hollandiát említette.

Az 1800-as években Széchenyi felismerte a lótenyésztés gazdasági jelentőségét: a professzor szerint nem kellene mást, többet tenni, mint amit annakidején ő tett, hogy a magyarság újra lovas nemzetté váljon. Nagy hagyományai vannak ugyanis a lótartásnak, nem is kell a honfoglalás idejére visszatekinteni; elég csupán néhány évszázaddal ezelőttig, amikor is a huszárság intézménye megteremtődött, melyet a mai napig a legsikeresebb szárazföldi haderőként tartanak számon.

Abban, hogy a lótenyésztés, a lósport újra a figyelem középpontjába kerüljenek, nyilvánvalóan nagy szerepe lehet a kiemelkedő eredményeknek is. Kincsem például Sótonyi professzor meglátása szerint Magyarország „nagykövete” volt: róla, és Puskás Ferencről jobban ismerték az országot, mint bárki másról. A nevezetes lóról szóló ismertetés után a nézők bemutatókat tekinthettek meg Imperialról, Aktionról. (Külön örömünkre szolgált, hogy Dallos Gyula mesteredző, Aktion egykori lovasa és felesége, Dallos Bea is megtisztelte jelenlétével a TudásPresszót.)

Overdose kapcsán Sótonyi professzor elmondta, hogy a magyar lovassportnak egy ilyen ló bizony szárnyakat adhat. Ismertette a „csodaló” félresikerült patkolása következtében fellépő patairha-gyulladás mibenlétét, és a gyógyítás nehézségeit.

Nézői kérdésre Sótonyi professzor elmondta, hogy Overdose már túljutott a gyógyulási fázison és jelenleg edzésben van.

A professzor reményét fejezte ki arra vonatkozólag, hogy struktúraváltás következik be a magyar lósportban. Elmondta, hogy ennek lényeges eleme volna a törvényi szabályozás módosítása és a lovasoktatás megújítása, oly módon hogy az hiteles, szakmájukban jártas oktatókkal történjen.

Képgaléria

Vissza