Készítő::
Admin
Publikálva:
2009. november 27. 19:30
Hogyan alakul át egy tudós kutatási programja a biokémiától a hálózatokig – ennek bemutatásán keresztül ismerkedhettek meg az érdeklődők Csermely Péter tudományos pályaképével. Az ELTE kutatóvegyész diplomáját majd’ három évtizede megszerző kutató elmondta, hogy a Barabási-Albert László által fémjelzett hálózatos megközelítés azért is keltette fel érdeklődését, mert lehetőséget kínált a szaktudományos részinfomációk tömegének mechanikus gyarapításán túllépve, összefüggéseiben megérteni az élő szervezetek működését.
A szaktudományos megismerés, miközben szinte követhetetlen mértékben gazdagította ismereteinket a természet elemeiről, egyre inkább elszakad az egész megértésének lehetőségétől s ennek már funkcionális hátrányait is érezzük. Hiszen például egy sejt, és különösen az élővilág ennél összetettebb elemei nem a fizika, kémia, biológia stb. szerint tagolódnak, a hatásmechanizmusuk és reagálásuk komplexen történik. A csomópontok, skálafüggetlen kapcsolatok, gyenge kötések stb. fogalmai érvényesen írják le ezt a komplexitást.
Csermely Péter számára a hálózatkutatói szemlélet megadta a lehetőséget arra is, hogy jobban szót értsen más tudományágak vagy szakmák képviselőivel, hiszen érthetőbben tudja elmondani kutatási eredményeit ebben a fogalomrendszerben. A felvetésre, hogy a hálózati elv ilyen multifunkcionális használata vajon nem pusztán túlfeszítése-e egy analógiának vagy metaforának, Csermely azt válaszolta, hogy bizonyosan nagyon óvatosan kell bánni a „mindenre jó” megoldásokkal, de neki jelenleg úgy tűnik, hogy a „hálózat” valóban alkalmas leírása a különböző bonyolultsági szintű rendszereknek, jelenségeknek. Ennek magyarázata lehet, hogy ez a felfogás az anyagi világ ténylegesen általános érvényű működési módját ragadja meg, ami a legalkalmasabb az adekvát válaszokra, így ez biztosíthatta a fennmaradást.
Ezt példázta a válságokra adott hálózati reakciók modellezése. Válságokban a hálózatok meglazítják szerkezetüket, ami takarékosabb működést, bővebb válaszlehetőségeket, s ezáltal erősödő védelmet eredményez. Az újrarendeződő hálózatban a csomópontok és gyenge kötések is átalakulnak, utóbbiak megléte, számossága pedig stabilizálja a redszert.
A beszélgetésben ezen igencsak aktuális kérdés kapcsán, a hálózatok biológiai, illetve elvontabb modellkérdésein túl, a társadalmi alkalmazhatóságról is szó esett. Csermely Péter felidézte azokat a kutatásokat, amelyek szerint egyre szűkül azok köre Magyarországon, akik élő kapcsolatokat tartanak fenn másokkal, tőlük távolabbi pozícionáltságú emberekkel. Ez egyértelműen instabilitást okoz a közösség működésében. Ha a különböző csoportok között olyannyira nincs kapcsolat, mint az a magyar társadalomban tapasztalható, az elkülönülés válik jellemzővé, s így még jobban szétesnek válság idején, ami alapjaiban veszélyezteti az egész rendszer fennmaradását.
A sikeres programok természetesen javítják a közösségi kohéziót: Csermely Péter tudományos munkája mellett leginkább fáradhatatlan tehetséggondozói tevékenységéről ismert, melynek nemzetközi szinten (lásd az EU Descartes-díja) is elismert eredménye a Kutató Diákok Hálózata. A tudomány iránt érdeklődő középiskolások önálló szerveződése a bekapcsolódó fiatalok aktivitására épít, s így nem csupán konkrét szakmai támogatással (amit a szintén önkéntesen közreműködő professzorok biztosítanak), hanem a kutatói munkához elengedhetetlen ambíció és elköteleződés kondícionálásával is segíti a diákokat.
A tehetségeknek természetesen semmilyen közösségben nem könnyű, hiszen eltérnek az átlagostól. Ezért is fontos, hogy az ilyen fiatalok egymásra találjanak, s egymás megismerése segítsen nekik önazonosságuk megélésében. Másfelől, a közösség egészének meg kell tanulnia, hogy valamilyen tehetség mindenkiben ott rejlik, s a cél az, hogy ezt hagyjuk kibontakozni. Csermely biológiai példát hozott erre is: az agyunkban minden sejt kreatív lehet – mert a többi sejt hagyja, hogy így működjön.
A tehetségek támogatására Csermely kezdeményezése alapján nemzeti program indult, amelyben nagy szerepet kapnak az úgynevezett tehetségpontok. Ezek szerveződési elve ugyancsak a hálózatos megközelítés: nem egyközpontú, uniformizált kapcsolati forma jellemzi, hanem területi, szakmai, készség-típusú kötődések sokszínű összekapcsolódásai formálják a rendszert.
A tudós kutató és hálózatépítő jelenleg egy újfajta hálózatos információs megoldással próbálkozik: blogot indított, amely alkalmat ad Csermely Péternek arra, hogy társadalmi, morális, „emberi” kérdésekről ossza meg gondolatait az olvasóival. A felvetésre, hogy a blog-szférában van-e esélye az értelmes beszélgetésen, érdemi hozzászólásokon alapuló kommunikációnak, Csermely azt válaszolta: bizonyos feltételekkel lehetséges. Az értékelvű moderálás alkalmazása mellett további technikákat is javasolt: kellően hosszú, tehát szellemi erőfeszítést igénylő posztokat és a blog nem túlságosan széles körű terjesztését. Ennek eredményeképpen a hosszú távú gondolkodásról, a munka becsületéről vagy a szabadságról érdemben és tanulságosan lehet beszélni, beszélgetni sokakkal.
A TudásPresszó november 14-i alkalma megmutatta, hogy a közönség partnere ebben élő és írásos formában is Csermely Péternek.
Hasznos linkek, cikkek:
Csermely Péter – Kovács István – Mihalik Ágoston – Nánási Tibor – Palotai Robin – Rák Ádám – Szalay Máté: Hogyan küzdik le a válságokat a biológiai hálózatok, és mit tanulhatunk tőlük?
